|
Lőrinczi László, erdélyi drámaíró, esszéíró, műfordító, publicista, irodalomszervező, 2011. december 18-án, 92. éves korában elhunyt Olaszországban. Rendkívüli műveltsége, nyelvtudása, irodalomszervezői munkássága révén helyét az erdélyi polihisztorok sorában jelölhetjük meg. Első versét a kolozsvári református ifjúsági lap, az Ifjú Erdély közölte 1935-ben. Életművét 1957 és 2011 között kiadott drámáit, vers- és prózafordításait, úti jegyzeteit, esszéit mintegy kéttucatnyi könyv őrzi. Jogi tanulmányait Kolozsváron végezte, bölcsészetet Olaszországban tanult. Írásait az Erdélyi Helikon, Brassói Lapok, Korunk, Keleti Újság, Ellenzék, Pásztortűz című lapok közölték. 1946-tól Bukarestben művelődési titkár, majd szerkesztője az Igaz Szó, Utunk, A Hét, Előre, Új élet c. lapoknak. 1990-től a bukaresti Valóság munkatársa. Olasz felesége, a bukaresti Konzervatórium tanáraként, a román hárfaiskola megteremtője volt. Lőrinczi László fordított román, olasz, francia, orosz, angol, spanyol és okcitán irodalmat. 1990-es évektől az afrikai berber kultúrát kutatta. Lényének diszkrét eleganciája, szellemi felsőbbrendűsége az erdélyi magyar kultúra sajátos része volt. Sokan csodálták, mások irigykedve követték vagy éppen gáncsolták munkásságát. Lőrinczi László az erdélyi magyar irodalmi élet utolsó arisztokratája volt. Ioan Slavici, Mihail Sadoveanu, Francisc Munteanu, Tudor Arghezi George Călinescu prózafordításai fordításirodalmunk remekei közé tartoznak. Ezen kívül fordított Ungaretti, Pavese, Quasimodo költői életművéből, Dante Divina Comedia fordításkísérletei sokkal több figyelmet érdemelnének. Arghezi-Brecht-Quasimodo című többnyelvű antológiája (1963), T. Arghezi Szomjas vagyok (1980) című kötete ma is izgalmas fordítói remekmű.
Vigasztalást kívánunk Marinella lányának és családjának! Emléke legyen áldott!
|
